Áldás volt számodra ez az oldal?



Eredmények

Szükségünk van Isten bátorítására a csüggedés idején

Zsidók 10,23.35  – Isten minden emberének szüksége van a bátorításra!

1. Izsáknak szüksége volt a bátorításra: „Én megáldalak az éhség országában!”

„Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak”(1Móz  26,2-3).


Amikor éhínség lett abban az országban, ahol Izsák lakott, Isten azt mondta, hogy ne menjen le Egyiptomba, hanem maradjon ott, ahol van. Isten megígérte Izsáknak, hogy megáldja őt abban az országban.„Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az ÚR. Így gazdagodott ez az ember, folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett” (1Móz 26,12-13).

Ugyanígy képes Isten megáldani azon a helyen, ahol küszködünk, szükséget látunk és bántanak. Lehet, hogy mi is megkísértetünk, hogy elmeneküljünk olyan helyzetekben, ahol szenvedünk és fenyegetnek
Isten megígérte, hogy bizonyítja hatalmát a mi érdekünkben, és megáld azon a helyen, ahol szükségekkel és fenyegetésekkel kell szembenéznünk.   
2. Ráhel: „…és Isten megemlékezett Ráhelről!”

„Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét” (1Móz 30,22).

Ráhel meddő volt hosszú ideig, és úgy tűnt, mintha Isten elfeledkezett volna róla. A többieknek mind gyerekeik születtek egymás után. Úgy tűnt, mintha egyedül Ráhel maradt volna ki Isten áldásából. Amikor már úgy tűnt, hogy Isten elfelejtette őt, azt mondja az Írás: „Isten megemlékezett Ráhelről.” Ráhel nem volt elfeledve! Isten megemlékezett róla, és meghallgatta a kiáltását. Elvette gyalázatát, és fiút adott neki, akit Józsefnek nevezett. Ráhel fia, József felmagasztaltatott Jákób minden gyermekénél magasabbra. Józsefre egy fényes jövő várt, és ő lett Egyiptom első minisztere. Noha Ráhelnek hosszú ideig kellett várakoznia az áldásra, de amikor megkapta, ez minden másnál nagyobb volt.
A mi életünkben is úgy tűnik néha, mintha Isten elfeledkezett volna rólunk, mert mindenki más áldást áldás után nyer. Isten, aki megemlékezett Ráhelről, biztosan megemlékezik rólunk is, és olyan áldásban részesít, ami egészen különleges, és amiért érdemes volt várni még hosszú időt is.

Nem kell elcsüggednünk, hanem reménységgel és bizalommal várhatjuk azt az áldást, amit Isten elkészített számunkra.

3. Jákób: „Láttam mindazt, amit Lábán tett veled!”

„Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled” (1Móz  31,12).

1Móz 31,12.6.7.41
Miután Lábán húsz éven át rosszul bánt Jákóbbal, Isten azt mondta neki hogy hagyja ott Lábánt, és térjen vissza atyja házába. Az Úr megszabadította Jákóbot Lábán kezéből. Noha Lábán rosszul bánt vele és becsapta hosszú ideig, ez nem volt rejtve Isten előtt. Isten figyelte mindazt az igazságtalanságot és elnyomást, amiben Jákóbnak része volt, és amikor eljött az ideje, beavatkozott és megszabadította őt.
A mi életünkben is ismeri Isten mindazt, amin átmegyünk, minden fájdalmat és gyötrődést, amiben részünk van. Nincs okunk a csüggedésre, gondolva, hogy Isten nem ismeri fájdalmainkat.
Isten ismer minden igazságtalanságot, ami minket ér, és Ő közbelép és megszabadít az elnyomó kezéből és a gonoszul cselekvőktől.

4. Illés: „Erőd felett való út áll előtted!”

„Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1Kir 19,4.7)

1Kir 19,1-7,15-16;  2Kir  2,1.11.

Amikor Illés élete veszélybe került Jézabel bosszúja miatt, elcsüggedt és ezt kérte Istentől: „Elég, hadd haljak meg!” Azt gondolta, hogy jobb meghalni, mint élni. Nem látott semmi célt az életében. Ő nem tudta, hogy Isten még feladatokat tartogat számára. Elküldte hozzá egyik angyalát, hogy megerősítse, és azt mondta, hogy még hosszú út áll előtte. Még nagyon fontos feladatok vártak rá, amit Isten általa akart elvégezni. Két nemzetben kellett királyt felkennie, és fel kellett kennie a maga utódját, Elizeust is. Mi több, Isten terve az volt, hogy ne lásson halált, hanem tüzes szekéren vitessen fel az égbe. Elcsüggedt állapotában Illés nem látta Isten csodálatos tervét életére nézve. Ehelyett, azért imádkozott, hogy haljon meg. De Isten bátorította őt, és segítségére volt betölteni az életcélját és hivatását.
Időnként a mi életünkben is jön csüggedés a nehéz terhek miatt, és azt kérjük, hogy Isten vegyen magához, mert már elegünk van ebből a világból. Nem vesszük észre, hogy még hosszú út áll előttünk, és még Isten sok feladatot akar elvégezni általunk.
Isten bátorítani akar, hogy folytassuk és végezzük el mindazt a feladatot, amit nekünk szánt az Ő országa építésében.

James N. Spurgeon wrote:

'A job is at your choice; a ministry is at Christ's call. In a job you expect to receive; in a ministry you expect to give. In a job you give something to get something; in a ministry you return something that has already been given to you. A job depends on your abilities; a ministry depends on your availability to God. A job done well brings you praise; a ministry done well brings honour to Christ.'

This ministry is to bring honour to our Lord and Saviour Jesus Christ!

You can copy and use material of this site provided that you mention our ministry to the Father and you do not alter the content. You are also invited to tell your listeners or readers where you have got this material: www.proword.eu, which is Proclaiming the Word! (CEF International Bible Teaching Ministry).